2023 március 2-3 között rendezték meg Észtországban a „Conference on Russia 2023” című magas szintű értekezletet, ahol a Magyar Ifjúsági Atlanti Tanács Polacsek Petra Anna által volt képviseltetve.
A konferencia nyitóbeszédjét BF Ilmar Tamm, Balti Védelmi Főiskola parancsnoka, tartotta meg, melyben kiemelte, hogy a 372 napja tartó háború nem csak Ukrajnára, de az egész világra kiemelt hatást gyakorol. Kijelentette azt is, hogy bár Ukrajna európai integrációja kihívásokkal tűzdelt, de az út ki van jelölve, és remélhetőleg meg is fog valósulni. Ilmar Tamm beszédében kitért arra is, hogy milyen nemzetközi büntetőjogi jogsértésekkel kellett, illetve kell az ukránoknak szembe nézniük a mai napig.
A konferencia első napján két panelbeszélgetést tartottak, melyek különböző témákat dolgoztak fel a jelenleg zajló orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. Lényegre törő beszélgetés folyt arról, hogy a globális hatalmak miként tudják elrettenteni Oroszországot. Itt a hangsúly az orosz terjeszkedésen és az agresszió kezelésére szolgáló különféle stratégiákon és folyamatokon volt, mind beleértve a katonai, gazdasági és diplomáciai intézkedéseket. Katonai, haderő szempontjából a NATO keleti határainak megerősítéséről volt szó. Gazdaságilag Ukrajnának folyamatos támogatásra van szüksége a nyugatról, amiknek tartós ára lesz. Itt kifejezetten olyan anyagi finanszírozásokról beszélünk, amelyet érdemes megfizetni egyrészt, annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak Ukrajnának, másrészt pedig a Szövetség biztonságának érdekében. Diplomáciai szemszögből, az egység kulcsfontosságú szerepet játszik a háború pozitív kimeneteléhez, és a Kreml távoltartásához. Többször is felmerült a panelbeszélgetés során az a kérdés, hogy vajon mi lesz, ha minden visszatér a normális kerékvágásba. Egyáltalán beszélhetünk-e ilyenről, de ha el is kezdünk ezeken gondolkodni, akkor lényeges azt szem előtt tartani, hogy milyen Oroszországot szeretnénk magunk előtt látni, fogalmazta meg jövőbetekintő kérdését Margarita Šešelgytė a Vilniusi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Intézetének igazgatója.
A soron következő hangsúlyos szerepet Svédország és Finnország NATO-hoz való csatlakozásainak folyamatai kapták, mely a panelisták szerint a Szövetség erősebbé és hatékonyabbá tevése mellett szólna. Példának említve a védelmi beruházásokat, eszközöket, képességeket -különösen a vízi- és a Balti-tengeren már eltulajdonított tapasztalatokat, miket a svédek nyújtani tudnának a NATO-hoz való csatlakozás után az 5. cikkely -azaz a kollektív védelem- értelmében, fejtette ki bővebben Pål Jonson, Svédország védelmi minisztere, majd hozzátette, hogy az innováció terén elég erős szakértelmmel rendelkeznek Oroszországot illetően és eszközei lehetnek az egész skandináv-balti régiót egyesítő Szövetségnek.
Mivel Oroszország és a nemzetközi közösség között továbbra fennáll a komoly feszültség, időszerű és fontos részét tette ki, hogy valójában milyen ellenintézkedések zajlanak Oroszországgal szemben. A panel egyik szakértője, Rainer Meyer, a Kieli Egyetem Biztonságpolitikai Intézetének főmunkatársa, is kiemelte, hogy: ,,A kollektív, transzatlanti védelem és elrettentés elengedhetetlen, ha meg akarunk birkózni a revizionista hatalommal.”
A következő fő téma „a NATO, mint Oroszország iránytűjén” volt azaz a NATO Oroszországgal kapcsolatos politikáját és annak a szövetségi stratégiájára gyakorolt hatását vizsgálták. A panel beszélgetés során szó esett arról is, hogy mi a NATO és a leendő tagországok válasza az ukrajnai háborúra, valamint mik a jövőbeli együttműködés kilátásai és korlátai. Hanno Pevkur, észt védelmi miniszter, kifejtette véleményét arról is, hogy miként látja a NATO jövőjét: ,,Valószínűleg nagyon egyszerű az, amit a következő évtizedekben látni fogunk: a NATO egységesebb lesz, mint valaha; gyorsabban fog reagálni bizonyos helyzetekre és határozottan egy erősebb szövetséggé fog válni”
A konferencia második napján a kerekasztal-beszélgetések szélesebb témaköröket dolgoztak fel. Kezdve a nukleáris fegyver erőn túli erőforrások felfedezéseivel, melyben szó esett Oroszország, Irán és Kína összehangolt fellépéséről, ami stratégiai dilemmát okoz a Szövetségeseknek. Ezáltal elengedhetetlen figyelmen kívül hagyni a nukleáris fenyegetéseket, és tovább mélyíteni a kapcsolatokat. Maj Denys, ukrán fegyveres erő munkatársa hozzátette: “Oroszország egy hibrid háborút is folytat, amellyel célja a közvélemény befolyása határain belül, illetve kívül.”
Ezt követően Oroszország katonai újjáéledését a vártnál közelebbi valóság szempontjából vizsgálták a meghívott szakértők. Központban Oroszországgal, hogy miként vezethet új képességek kifejlesztéséhez, melyeknek politikai és gazdasági megfontolásában is nagy szerepük van. Jānis Garisons, lett Védelmi Minisztérium államtitkára, bővebben kifejtette, hogy minden, ami történik Vladimir Putyin rezsimjének és önmaga túléléséről szól. Az orosz lakosság örömmel hangoztatja országuk nagyságát azonban először ezeket bizonyítani is tudniuk kell. Ha egy percre is megáll az orosz propaganda azon része, amellyel befolyásoltság alatt tartják a társadalmat a hatalmuk erősségével és győzelmekkel diadalmaskodnak nem csak a rezsim, de még maga Oroszország is összeomolhat. Ebből a szempontból nincs más választásuk, minthogy újjáépítsék katonai erejüket és iparukat. Ha gyáraikat átalakítják elegendő nyersanyag és fegyver készlettel fognak rendelkezni. Ahogy Rob de Wijk, a hágai Stratégiai Tanulmányok Központjának alapítója, Leideni egyetem Biztonsági és Globális Ügyek Intézetének nemzetközi kapcsolatok és biztonság professzora, hozzátette: ,,Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ellenség ágyútöltelékkel való legyőzésének régi taktikája megmutatta az orosz modernizáció kudarcát.”
A következő panelbeszélgetés címe „A digitális átalakulás, a globális befolyás és az orosz narratívák metszéspontjában való navigálás” volt. Felettébb érdekes, hogy a digitális korszak hogyan teremtett új lehetőségeket Oroszország számára céljai előmozdítására, különösen a propaganda és a „fakenews” terjesztése terén. Ez okból kifolyólag esszenciális, hogy az orosz dezinformáció vissza hárítására -már amennyire lehetséges- ugyanakkora hangsúlyt kell fektetni és arra indokolt törekedni, hogy mindezek Oroszországon belül maradjanak, ezáltal nem teret adva a hamis információk terjesztésére.
A panelisták fontosnak tartották kijelenteni azt is, hogyha vezetői változás(ok) is történnéne(k) Oroszországban egy részt nem tudhatjuk, hogy vajon egy újabb autoriter vezetővel kell-e majd szembenéznie a Szövetségnek, de egy biztos, hogy az orosz paradigma nem fog változni. Jānis Sārts, NATO Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központ igazgatója, hozzátette, hogy ez a háború az emberi akaratról szól. Kijev nem esett el, az oroszok visszább húzódtak, a sikeres ukrán katonai válaszlépesek okán. Ezzel Ukrajna bebizonyította, hogy erősen összefüggő társadalomként szállt harcba. Szintén ebben a beszélgetésben komoly szerepet kapott, a technológia, hogy miként tudja befolyásolni a globális politikát. Batu Kutelia, nagykövet; Georgia Atlanti Tanácsának tagja, kiegészítette, ahelyett, hogy védelmi pozíciókra rendelkezne be a transzatlanti világ Oroszországgal szemben a digitális térben, inkább az aktív fellépést, és ellenintézkedéseket kellene gyakorolni. Dr. Juris Binde, Latvia’s Mobilias Telefonos elnöke, ezért is tartja jelentősnek, a katonai és civil szférák között zajló rendkívül fontos együttműködéseket, mint például a lett Védelmi Minisztériummal és fegyveres erőkkel közösen létrehozott világ első 5G teszt projektjét.
Nem utolsó sorban említve, de mégis a konferencia záró panelje Oroszország nehéz útja a stabil és normális jövő felé témakört dolgozta fel. Oroszország kihívásait elemezte a stabil és normális jövő elérésének szemszögéből. Konsantin Eggert, függelten újságíró, szerint Putyin az első olyan orosz diktátor, akit demokratikusan választottak meg, mint az orosz ember egy sajátos formáját képviseli, ő a kapcsolódási pont az állami bürokrácia és a tömegek között. Ebből is adódik, hogy az orosz politikai elit számára a szuverenitás soha nem volt független, hanem mindig is fontos volt az elit függése Putyin személyéhez. Ukrajnát az orosz lakosság soha nem kezelte szuverén államként és nem is fogja. A panel másik szakértője, Roger Moorhouse, történész, szerint: a “putyintalanításnak” nincs lehetősége, így az információ áramlását továbbra is a Kreml irányítja, azonban a hazai közvélemény meg lesz védve a háború negatív fejleményeitől orosz szempontból tekintve. Az-az lehetséges, hogy Putyin vereséget szenved Ukrajnával szemben, de vélhetőleg, Ő és a rezsimje tovább fog élni .”
A konferencia záróbeszédjét Dr. Sandis Šrāders, ‘Conference on Russia’ szervezője, Balti Védelmi Főiskola oktatója, foglalta össze, melynek kiemelkedő része az ukránok által küldött ajándék volt, mely hangsúlyozta a valóságot, egy katonai sisak volt a harctérről és azt a nemes üzenetet hordozta magában, hogy hősiesen harcolnak mindannyiunk biztonságáért és védelméért.
A konferencia összképe tematikusan egymásra épült, mondhatni a múlt-jelen-jövő hármas egységét képviselte, hiszen a „múlt hibáiból okulva” eszmével igyekeztek a szakemberek a jelenlegi háborút megközelíteni, és értelmezni. Esetleges kérdésekre választ adni. Egyik véglettől legyen szó diplomáciai tárgyalásokról, a másik végletig, azaz a frontvonal, széles perspektíváin alapultak az adott témák.
Mindemellett a magas színvonalú, információkkal gazdag konferencia után a résztvevők egy jótékonysági vacsorára voltak hivatottak, mely Ukrajna újjáépítésének célját szolgálta. A vacsora, amely nagyrészben anyagi támogatást hordozott magában sokkal mélyebb jelentéssel bírt: a résztvevők jelenlétükkel akkor, azon az estén együttműködtek, együttéreztek és csenddel tisztelegtek az áldozatokért és a mai napig hazájukért harcoló katonákért, hozzátartozókért.
