Recenzió John Lewis Gaddis „A hidegháború” című könyvéről
Semmi hatásvadász cím vagy izgalmas borító, 325 oldal egy olyan történetről, melyről könyvtárnyi olvasmányt írtak már és még mindig felkapott téma. Ilyen mezőnyben vajon képes valami újat adni „A hidegháború”. Mielőtt kitérnénk a válaszra, be kell vallanom, hogy szkeptikusan álltam hozzá a könyvhöz, mivel nem gondoltam, hogy képes lenne bármi újat átadni, azon felül, amit temérdek másik hidegháborús könyvből szereztem. Azonban kellemes családos és hatalmas pozitív tapasztalat volt, Gaddis egyetemista diákjainak noszogatására elkészített, rövid, de alapos könyve. A Pulitzer-díjas professzor és elnöki szövegíró, szinte a lehetettlenre vállalkozott, amikor ilyen rövid terjedelemben kívánt kivesézni egy olyan témát, mint a hidegháború. A könyv valószínűleg senki számára nem fog tartalmazni újdonságot a történelmi eseményekben és következményeikben, de annál jobban képes belevinni a részletekbe. Mindeközben olyan érdességeket tudhatunk meg, melyek lehet, hogy még történészhallgatókat is meglepnének.
A könyv nem kronológiai sorrendben halad ,mivel igyekszik a döntések mögött meghúzódó érdekeket előtérbe helyezni. Végig frappáns, néhol komikus idézeteket oszt meg a döntéshozók kijelentési közül, melyek által átélhetőbbé válnak a hidegháború alatti , mai világunkat is befolyásoló döntések. Ez nem egy történelemtankönyv, annál sokkal több. Biztos sokan egyetemi felkészüléshez használják, amelyre úgyszintén kiváló, mivel az alapismereteknél egy bővebb tudást képes belőle megszerezni az olvasó diák.
Mint tudjuk, a történelmet a győztesek írják, s ez a könyv remek példája ennek. Én nem éltem a hidegháború alatt, de valószínűleg mi egy kicsit másképpen látjuk a dolgokat innen egy volt szocialista „barakkból” mint egy történész tanár Austinból. Nem probléma, de könyvet végigkíséri egy amerikai perspektíva, mely lenéző a szovjet blokk lépéseivel szemben, mindeközben a hasonló amerikai baklövéseket, hibákat, felszínesen kezelni, ki nem fejtve azok katasztrofális következményeit. Hiányoltam a vietnámi háború bővebb és részletesebb kifejtését és ugyan ezt éreztem az afganisztáni háborúnál is, amely csupán érintőleges volt. Feltűnően sok szó esett a kelet-európai szovjet beavatkozásokról, míg az amerikai külföldi erődemonstrációk (kivéve a CIA tevékenységét Chilében) kevesebbszer és kevésbe drasztikusan jelentek meg a könyvben. Minden fejezet egy témát dolgoz fel és ezeken belül dolgozza ki a jelentősebb eseményeket. Számomra a könyv sokkal inkább egy értelmező szótár lehetne a hidegháborúhoz, mint egy önálló mű. Sok az elgondolkodtató rész is, ahol a szerző megpróbál egy jót és rosszat vizionálni, mely morális elhajlás néhol elvesz a könyv objektivitásából. Az Epilógus, mint zárófejezet nem ad sokat hozzá a műhöz és ebben mára már tudjuk, hogy Gaddis tévedett hiszen továbbra is vannak és lesznek diktátorok, sőt az autokrata rendszerek egyre népszerűbbek és a demokrácia mondhatni alkonyát éli.
A könyvnek vannak hiányosságai. Gaddis feltételezzett célja az lehetetett, hogy egyszerre adjon egy történelmi összefoglalót, amelyet egy nagyobb perspektívába vetíthet. Ez sajnos nem sikerült számára, mivel nem lehet egyszerre magyarázni és értelmezni egy olyan terjedelmű eseményt, mint a hidegháború, 300-oldalban biztos nem. Az első három fejezetben lehet látni Gaddis szenvedélyét és alapos ismeretét, ahol ismerteti a konfliktus eredetét, a koreai háborút (melyet egy kimondottan elgondolkodtató fikcióval kezd) és tető alá hozz a kommunizmus-kapitalizmus ellentétet. Személy szerint utóbbiakban véltem felfedezni a legkomolyabb szakmai munkát és ezen fejezeteket kimondottan élvezetes volt olvasni.
Zárásképpen mindenképpen ajánlom a művet olvasóinknak, akik szeretnék felfrissíteni és bővíteni tudásukat a hidegháborúval kapcsolatban.
Szeretnék köszönetet mondani az Antall József Tudásközpontnak, aki a könyvet rendelkezésünkre bocsátotta. Amennyiben önt érdekli a könyv, megvásárolhatja a kiadó weboldalán számos másik elismert könyv szakmai könyv mellett.
