Napjainkban a szexuális erőszak komoly problémát jelent a társadalom számára békeidőben és háborúban egyaránt. Az áldozatok hangja egyre jobban hallatszik, azonban a világ bizonyos pontjain még most sem kapják meg a szükséges segítséget és támogatást. Jelen cikksorozat középpontjában a háborúk és fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak áll, tisztázva a jelenség fogalmi hátterét, nemzetközi jogi vonatkozásait, valamint áttekintve az áldozatok és elkövetők körét. Kifejtésre kerülnek a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak pszichológiai aspektusai és két esettanulmány. Végezetül a NATO ide vonatkozó irányelveiről tudhat meg többet az olvasó.
A CRSV fogalma és nemzetközi jogi háttere
A „konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak” (conflict-related sexual violence, CRSV) a konfliktusokhoz közvetve kapcsolódó nemi erőszakra, szexuális rabszolgaságra, kényszerprostitúcióra, kényszerterhességre, kényszer sterilizációra, kényszerházasságra, továbbá hasonló súlyú szexuális erőszak bármely más formájára vonatkozik.[1] A szexuális erőszak a történelem folyamán számos konfliktussal összekapcsolódott. Többek között nagy számban követtek el szexuális bűncselekményeket a délszláv háborúban (1992–1995), a kolumbiai (1964–napjainkig), kongói-demokratikus köztársasági (1996–napjainkig), kelet-timori (1976–1999) és libériai (1989–1996, 1999–2006) konfliktusokban, valamint a ruandai (1994) népirtás során.[2]
A fegyveres konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak problémaköre a nemzetközi közösség napirendi pontjai közt is állandóan jelen van. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa több határozatában foglalkozott a kérdéssel, az esetszámok visszaszorításával és az áldozatok rehabilitációjával. Az ezredfordulón kiadott 1325-ös ENSZ BT határozattal kezdetét vette a „Nőkért, Békéért és Biztonságért” (Women, Peace and Security) című program, melyben felhívták a konfliktusok résztvevőit arra, hogy a nemzetközi joggal összhangban tevékenykedjenek és tartsák tiszteletben a civil nők jogait.[3] Az ENSZ BT 1820-as határozata 2008-ban már konkrétabban fogalmazott az ügyben és megtiltotta, hogy a nők és fiatal lányok elleni szexuális erőszakot háborús taktikaként alkalmazzák. Az 1888-as határozat 2009-ben részletes intézkedéseket tartalmazott arról, hogy miként kellene megvédeni a nőket és gyermekeket a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszaktól. Kineveztek egy ENSZ képviselőt is, aki az ENSZ munkáját koordinálta az üggyel kapcsolatban. Szintén ebben az évben a 1889-es BT határozatban megerősítették az 1325-ös határozatot és ösztönözték a tagállamokat, hogy a konfliktusok utáni rehabilitáció során megerősítsék a nőket védő mechanizmusokat. 2010-ben a BT 1960-as határozatában, felkérték az ENSZ Főtitkárt, Pan Gimunt, hogy készítsen listát azon aktorokról, akik szexuális erőszak elkövetése vagy azért való felelősség hathatós gyanúja alatt állnak. Emellett szorgalmazták a konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszakra vonatkozó nyomon követési, elemzési és jelentésitételi szabályok létrehozását. Nem utolsó sorban, a BT 2106-os határozata a nyomon követési és megelőzési rendszer erősítését célozta meg 2013-ban.[4]
Az ENSZ BT határozatokon túl a volt Jugoszláviai Nemzetközi Büntetőtörvényszék Statútumának 5. cikke is foglalkozott a problémával és a nemi erőszakot az emberiség ellenes bűntettek közt tüntette fel.[5] A Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék Statútumának 3. cikkében szintén megjelent ez a pont, továbbá a háborús áldozatok jogsértései közé sorolták az erőszakos prostitúciót és a nemi erőszakot.[6] A CRSV elkövetésének tilalma ezen dokumentumokon túlmenően számos más hivatalos iratban is megjelenik.
1. táblázat: A CRSV megelőzésének nemzetközi háttere[7]
| ENSZ BT határozat sorszáma és kiadási éve | Tartalma |
| 1325 – 2000 | Nőkért, Békéért és Biztonságért (Women, Peace and Security) című program elindítása. |
| 1820 – 2008 | A nők elleni szexuális erőszakot nem szabad háborús taktikaként használni |
| 1888 – 2009 | Nők és gyerekek védelmének biztosítása a konfliktusok során a szexuális erőszakkal szemben. |
| 1889 – 2009 | 1325-ös határozat megerősítése, konfliktusok utáni rehabilitációnak legyen része a nők védelmének megerősítése is. |
| 1960 – 2010 | Konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszakra vonatkozó nyomon követési, elemzési és jelentésitételi szabályok létrehozása. |
| 2106 – 2013 | Nyomon követési és megelőzési rendszer megerősítése. |
A CRSV áldozatai közt egyaránt megtalálhatók nők, férfiak és gyerekek. Legnagyobb számban a nőket és fiatal lányokat érintik ezen atrocitások és az ő védelmükben lép fel a legtöbb szervezet. A férfi áldozatok ezzel szemben kevésbe reprezentáltak, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Az 1990-es években tomboló délszláv háború után egy anonim felmérés keretei közt egy Szarajevó melletti koncentrációs tábor férfi foglyait kérdezték arról, hogy áldozatul estek e nemi erőszaknak fogságuk során. A válaszadók 80%-a felelt a kérdésre igennel.[8]
A legtöbb ember azonnal férfi elkövetőkre gondol, mikor feljön a nemi erőszak témája, azonban az elkövetők körét szintén alkothatják nők és gyerekek is, annak ellenére, hogy a legnagyobb mértékben valóban a férfiak állnak a CRSV bűntettei mögött. A női elkövetők kisebb mértékben vannak jelen, de jelen vannak. Egy, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 2010-ben készített felmérés CRSV túlélőket kérdezett az őket ért erőszak elkövetőinek nemét illetően. A női áldozatok 41%-a állította, hogy nők (is) erőszakolták meg őket, míg a férfi áldozatok esetében ez a szám 10% volt.[9]A gyermek elkövetőket illetően a Libériában és a Közép-afrikai Köztársaságban szolgáló gyerekkatonák körében volt jellemző a CRSV elkövetése, melyre sokszor parancsnokaik biztatták őket.[10]
[1] United Nations Security Council report. S/2020/487. 4. pont
[2] Tia Palermo – Amber Peterman: Undercounting, overcounting and the longevity of flawed estimates: statistics on sexual violence in conflict. WHO.int. https://www.who.int/bulletin/volumes/89/12/11-089888/en/.
[3] United Nations Security Council, Resolution 1325 (2000).
[4] Sexual Violence: A Tool of War. United Nations. Department of Public Information, March 2014. 2–3.
[5] United Nations: Updated Statue of the International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia. Article 5, Crimes against humanity.
[6] Statute of the Interantional Tribunal for Rwanda. 3–4. cikk.
[7] A táblázatot a szerző készítette. Forrás: Sexual Violence: A Tool of War. United Nations. Department of Public Information, March 2014. 2–3.
[8] Anna Gopsill: Recognising all victims and survivors of sexual violence in wartime. Chr. Michelsen Institute. 2018. 12. 20. https://www.cmi.no/news/2096-sexual-violence-in-wartime.
[9] Dara Kay Cohen – Amelia Hoover Green – Elisabeth Jean Wood: Wartime Sexual Violence – Misconceptions, Implications, and Ways Forward. United States Institute of Peace, Special Report 323. Washington, 2013. 5.
[10] Megan Bastick – Karin Grimm – Rahel Kunz: Sexual Violence in Armed Conflict. Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces, 2007. 14.
