Szexuális erőszak fegyveres konfliktusokban I.

Napjainkban a szexuális erőszak komoly problémát jelent a társadalom számára békeidőben és háborúban egyaránt. Az áldozatok hangja egyre jobban hallatszik, azonban a világ bizonyos pontjain még most sem kapják meg a szükséges segítséget és támogatást. Jelen cikksorozat középpontjában a háborúk és fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak áll, tisztázva a jelenség fogalmi hátterét, nemzetközi jogi vonatkozásait, valamint áttekintve az áldozatok és elkövetők körét. Kifejtésre kerülnek a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak pszichológiai aspektusai és két esettanulmány. Végezetül a NATO ide vonatkozó irányelveiről tudhat meg többet az olvasó. 

A CRSV fogalma és nemzetközi jogi háttere

A „konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak” (conflict-related sexual violence, CRSV) a konfliktusokhoz közvetve kapcsolódó nemi erőszakra, szexuális rabszolgaságra, kényszerprostitúcióra, kényszerterhességre, kényszer sterilizációra, kényszerházasságra, továbbá hasonló súlyú szexuális erőszak bármely más formájára vonatkozik.[1] A szexuális erőszak a történelem folyamán számos konfliktussal összekapcsolódott. Többek között nagy számban követtek el szexuális bűncselekményeket a délszláv háborúban (1992–1995), a kolumbiai (1964–napjainkig), kongói-demokratikus köztársasági (1996–napjainkig), kelet-timori (1976–1999) és libériai (1989–1996, 1999–2006) konfliktusokban, valamint a ruandai (1994) népirtás során.[2]

A fegyveres konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak problémaköre a nemzetközi közösség napirendi pontjai közt is állandóan jelen van. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa több határozatában foglalkozott a kérdéssel, az esetszámok visszaszorításával és az áldozatok rehabilitációjával. Az ezredfordulón kiadott 1325-ös ENSZ BT határozattal kezdetét vette a „Nőkért, Békéért és Biztonságért” (Women, Peace and Security) című program, melyben felhívták a konfliktusok résztvevőit arra, hogy a nemzetközi joggal összhangban tevékenykedjenek és tartsák tiszteletben a civil nők jogait.[3] Az ENSZ BT 1820-as határozata 2008-ban már konkrétabban fogalmazott az ügyben és megtiltotta, hogy a nők és fiatal lányok elleni szexuális erőszakot háborús taktikaként alkalmazzák. Az 1888-as határozat 2009-ben részletes intézkedéseket tartalmazott arról, hogy miként kellene megvédeni a nőket és gyermekeket a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszaktól. Kineveztek egy ENSZ képviselőt is, aki az ENSZ munkáját koordinálta az üggyel kapcsolatban. Szintén ebben az évben a 1889-es BT határozatban megerősítették az 1325-ös határozatot és ösztönözték a tagállamokat, hogy a konfliktusok utáni rehabilitáció során megerősítsék a nőket védő mechanizmusokat. 2010-ben a BT 1960-as határozatában, felkérték az ENSZ Főtitkárt, Pan Gimunt, hogy készítsen listát azon aktorokról, akik szexuális erőszak elkövetése vagy azért való felelősség hathatós gyanúja alatt állnak. Emellett szorgalmazták a konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszakra vonatkozó nyomon követési, elemzési és jelentésitételi szabályok létrehozását. Nem utolsó sorban, a BT 2106-os határozata a nyomon követési és megelőzési rendszer erősítését célozta meg 2013-ban.[4]

Az ENSZ BT határozatokon túl a volt Jugoszláviai Nemzetközi Büntetőtörvényszék Statútumának 5. cikke is foglalkozott a problémával és a nemi erőszakot az emberiség ellenes bűntettek közt tüntette fel.[5] A Ruandai Nemzetközi Büntetőtörvényszék Statútumának 3. cikkében szintén megjelent ez a pont, továbbá a háborús áldozatok jogsértései közé sorolták az erőszakos prostitúciót és a nemi erőszakot.[6] A CRSV elkövetésének tilalma ezen dokumentumokon túlmenően számos más hivatalos iratban is megjelenik.

1. táblázat: A CRSV megelőzésének nemzetközi háttere[7]

ENSZ BT határozat sorszáma és kiadási éveTartalma
1325 – 2000Nőkért, Békéért és Biztonságért (Women, Peace and Security) című program elindítása.
1820 – 2008A nők elleni szexuális erőszakot nem szabad háborús taktikaként használni
1888 – 2009Nők és gyerekek védelmének biztosítása a konfliktusok során a szexuális erőszakkal szemben.
1889 – 20091325-ös határozat megerősítése, konfliktusok utáni rehabilitációnak legyen része a nők védelmének megerősítése is.
1960 – 2010Konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszakra vonatkozó nyomon követési, elemzési és jelentésitételi szabályok létrehozása.
2106 – 2013Nyomon követési és megelőzési rendszer megerősítése.

A CRSV áldozatai közt egyaránt megtalálhatók nők, férfiak és gyerekek. Legnagyobb számban a nőket és fiatal lányokat érintik ezen atrocitások és az ő védelmükben lép fel a legtöbb szervezet. A férfi áldozatok ezzel szemben kevésbe reprezentáltak, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Az 1990-es években tomboló délszláv háború után egy anonim felmérés keretei közt egy Szarajevó melletti koncentrációs tábor férfi foglyait kérdezték arról, hogy áldozatul estek e nemi erőszaknak fogságuk során. A válaszadók 80%-a felelt a kérdésre igennel.[8]

A legtöbb ember azonnal férfi elkövetőkre gondol, mikor feljön a nemi erőszak témája, azonban az elkövetők körét szintén alkothatják nők és gyerekek is, annak ellenére, hogy a legnagyobb mértékben valóban a férfiak állnak a CRSV bűntettei mögött. A női elkövetők kisebb mértékben vannak jelen, de jelen vannak. Egy, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 2010-ben készített felmérés CRSV túlélőket kérdezett az őket ért erőszak elkövetőinek nemét illetően. A női áldozatok 41%-a állította, hogy nők (is) erőszakolták meg őket, míg a férfi áldozatok esetében ez a szám 10% volt.[9]A gyermek elkövetőket illetően a Libériában és a Közép-afrikai Köztársaságban szolgáló gyerekkatonák körében volt jellemző a CRSV elkövetése, melyre sokszor parancsnokaik biztatták őket.[10]


[1] United Nations Security Council report. S/2020/487. 4. pont

[2] Tia Palermo – Amber Peterman: Undercounting, overcounting and the longevity of flawed estimates: statistics on sexual violence in conflict. WHO.int. https://www.who.int/bulletin/volumes/89/12/11-089888/en/

[3] United Nations Security Council, Resolution 1325 (2000).

[4] Sexual Violence: A Tool of War. United Nations. Department of Public Information, March 2014. 2–3.

[5] United Nations: Updated Statue of the International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia. Article 5, Crimes against humanity.

[6] Statute of the Interantional Tribunal for Rwanda. 3–4. cikk. 

[7] A táblázatot a szerző készítette. Forrás: Sexual Violence: A Tool of War. United Nations. Department of Public Information, March 2014. 2–3.

[8] Anna Gopsill: Recognising all victims and survivors of sexual violence in wartime. Chr. Michelsen Institute. 2018. 12. 20. https://www.cmi.no/news/2096-sexual-violence-in-wartime

[9] Dara Kay Cohen – Amelia Hoover Green – Elisabeth Jean Wood: Wartime Sexual Violence – Misconceptions, Implications, and Ways Forward. United States Institute of Peace, Special Report 323. Washington, 2013. 5. 

[10] Megan Bastick – Karin Grimm – Rahel Kunz: Sexual Violence in Armed Conflict. Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces, 2007. 14. 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
Linkedin
Szilágyi Laura

Szilágyi Laura

2021 nyarán szerzett nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakreferens végzettséget, jelenleg a moszkvai Gazdasági Főiskola diákja. Fő kutatási területét az Oroszországi Föderáció katonapolitikája és a nemzetközi fegyverzetellenőrzési rezsimek képzik. Tagja továbbá a Magyar Hadtudományi Társaságnak.